26. rész

(a kép forrása: weheartit)

***Hope szemszöge***

Délután nagyon jól ment minden a koncerten. Semmi gond nem volt a hangommal, viszont a végére ismételten berekedtem egy kicsit, de már nem bánom. Most jöhet egy kis pihi, nem csak nekem, hanem a hangszálaimnak is.

A fiúk is nagyon jók voltak, büszke vagyok rájuk.

-Ügyesek voltatok.-szaladtam Luke-hoz és átöleltem.

-Ti is nagyon jók voltatok. Hangszálaid hogy vannak?

-Kicsit elrekedtem, de jól vagyok.

-Rendben akkor.-adott egy puszit a homlokomra.

-Hope beszélhetünk?-kérdezte Taylor. Én bólintottam egyet és követtem őt az öltözőjébe.-Bocsáss meg, hogy mindig akkor zavarlak meg, amikor Luke-al vagy.

-Ugyan.-nevettem.

-Szeretnék kérdezni tőled valamit. Szóval, ma a fellépésünk után gondolkodtam egy kicsit. Azt szeretném, hogyha a következő turnémra eljönnél velem. Előadhatnád a dalaidat, amiket írtál, énekelhetnénk együtt az én dalaimat, meg a tieidet is. Ott lesz a Fifth Harmony is. Szóval a kérdésem az az lenne, hogy eljössz velem a turnémra?

És itt elakadt a lélegzetem. Éreztem, hogy egy hatalmas mosoly ül az arcomra, amit alig tudtam visszatartani. Legszívesebben sikítanék örömömben.

-Igen, szeretnék elmenni.-mondtam még mindig mosolyogva. Alig akarom elhinni, hogy ez velem történik meg. Taylor Swift meghívott a turnéjára, és ez annyira, de annyira hihetetlen!

-Majd még beszélünk erről egy pár nap múlva, addig még el kell intéznem pár dolgot.

-Rendben, köszönöm.-mondtam miközben próbáltam visszatartani a könnyeimet. Átöleltem Taylor-t és visszamentem a fiúk öltözőjébe, már sírva. Amikor megláttak, szerintem rendesen megijedtek.

-Mi történt?-kérdezte Ashton, Luke elém állt és megfogta a kezemet.

-Bántott valaki?-kérdezte Mikey.

-Dehogy bántott.-legyintettem egyet és elnevettem magam.

-Hát akkor meg?-kérdezte Luke.

-Turnéra megyek Taylor-ral!-mondtam hangosan. Persze már amennyire tudtam a hangom miatt. Meg jobban sírni kezdtem, a fiúk meg kiabálni, bár miért, azt nem tudom.
-Gratulálok Hope.-mondta mosolyogva Ashton és átölelt.

***

-Srácok, én nem akarom, hogy Hope elmenjen...-hallottam meg Luke szomorú hangját. Félelmetes, hogy még a fürdőbe is behallatszik minden.

-Nem lehetsz ennyire önző.-mondta Calum.-Megérdemelte ezt. Te is mindig otthon hagyod, szerinted neki milyen az? És ráadásul már 3 éve próbálkozik ismertebb lenni és itt az alkalom Luke, ezt nem ronthatod el. Nem teheted tönkre ezt az esélyét.

-Igaza van Calum-nek, ennyire nem lehetsz önző.-tette hozzá Ashton.

-Én nem önző vagyok, hanem szerelmes!

-De, te önző vagy.-mondta Ash.

-Hogy mondjam el nekik? Szerintetek? Valami tipp?

-Nyeld le. Csak úgy egyszerűen. Engedd el, engedd el arra a turnéra, Luke ez hatalmas lehetőség. Ez körülbelül olyan, mint nekünk anno a One Direction.

-De én nem akarom, hogy Hope híresebb legyen.

-Na jó, ez már tényleg önzőség.-mondta Mikey.

-És miért nem? Valami oka csak van.-kérdezte Calum.

-Van...-tétovázott Luke, majd pár másodperc múlva megszólalt.-Én féltem. De nem csak most. Mindig féltem, amikor a turnén vagyunk, otthon van magában és akármi történhet és én nem tudom megvédeni. Például a múltkor a Demi-s sztori. Srácok nem.-lassan kiléptem a fürdőszobából és a srácok felé fordultam. Luke háttal ült nekem.-Nem mehet el, nem engedhetem.

A srácok megköszörülték a torkukat és a fejüket kezdték vakargatni, mire Luke hátranézett. Én vállat vontam. Hiába akartam megszólalni, valamiért nem jött ki hang a torkomon. Lehet még mindig nincsen 100%-on a hangom, vagy csak egyszerűen elakadt a szavam. Fájt amit Luke mondott, mintha kitépték volna a szívemet, hisz tudja, hogy ez az álmom, mióta ismerjük egymást, ezt akarom. Most itt állok a kapujában és meg akar tőle fosztani. Érezhetően megváltozott a légkör. Lassan rájöttem, hiába várok arra, hogy Luke szólaljon meg...nem fog. Ismerhetném már, hisz 4 éve leszünk együtt. Azt hittem, hogy kiismertem, de ezek szerint nem. Amit most mondott, kettétört. Nem hittem, hogy okozhat nekem ekkora fájdalmat.-Ha-ha...hallottad?-kérdezte halkan, elcsukló hangon. Könnyes lett mindkét szemem és lassan bólintottam egyet.
-Elmegyek arra a turnéra, ha akarod, ha nem. Döntöttem.-mondtam halkan, de legbelül szétrobbantam volna.-Bocsi fiúk.
-Hope, én nem akartam.
-Mégis mit?-elindultam a szobánk felé.-Hogy meg akarsz fosztani a hírnévtől? Hogy meg akarsz fosztani az életemtől? Tudod, hogy a zene a mindenem, tudod, hogy mennyire akartam ezt! Most itt vagyok, már csak ennyi kell és te nem engeded meg.-a mutató és a hüvelyk ujjamat szinte összetettem, ezzel éreztetni akartam, mennyi az az ennyi, amiről beszéltem. Luke megfogta a csuklómat és próbált átölelni, de nem engedtem neki.-Menj a francba.
-Nem úgy értettem.

-Ebből már nem tudsz kimászni Luke Robert Hemmings!-mondtam annyira hangosan, amennyire a hangszálaim engedték és bementem a szobába.

***Luke szemszöge***

-Ebből már tényleg nem tudsz kimászni...-mondta Michael nevetve.

-Szerintem nem annyira nevetséges.-mondta halkan Calum.

-Tényleg eléggé ideges lehetett. A teljes nevemen csak akkor hív, ha mérges rám.

***December 29.***
***Hope szemszöge***

-Na, gyere már Luke.-kérleltem a barátomat. Ma Calum-mel bulizni megyünk, most indulunk, de Luke nem akar jönni. Tipikus ő...

-Most nem akarok kicsim. Örülök, hogy otthon lehetek és pihenhetek.

-Jó, akkor nem kérlek meg többet rá.-mondtam durcázva.-Majd jövök valamikor, ne várj meg.

-Oké.-mondta és a távirányítót szorongatta a kezében.

-De komolyan.

-Nem leszek fent nyugi.-mondta mosolyogva.

-Akkor megyünk, szia.-mondtam és nyomtam egy puszit a szájára.

-Szeretlek.-lehellte ajkamra.

-Én is téged.

Calum-mel kezet fogott és amikor mentünk ki az ajtón, még egyszer utánam szólt. Hátrafordultam és megláttam, ahogy csücsöríti a száját. Szélesre nyílt ajkakkal mentem vissza hozzá és adtam neki még egy puszit.

-Vigyázz magadra.

-Vigyázni fogok.-megöleltem, aztán visszasiettem Calum-höz. Beültünk az autóba és elindultunk a szórakozóhelyhez.

(a kép forrása: weheartit)

Hope ruhája a abuliban

***

-Menni kellene Hope.-mondta Calum.

-Mi?-kérdeztem vissza. Semmit sem hallottam, annyi ember van itt, hogy az borzasztó.Mit vártam, ez Sydney.

-Nem megyünk haza? Már hajnali 2 lesz. Kicsit elfáradtam és holnap, vagyis ma, érted, találkozónk lesz a managment-tel.

-Oké, oké.-mondtam elég hangosan ahhoz, hogy meghallja. Elindultunk kifelé a szórakozóhelyről. Amint az ajtóhoz értünk, fényképzeni kezdtek a lesifotósok, a fanok meg még ki tudja kik. A lényeg az, hogy mindenhol vakuk villogtak, amitől alig láttam valamit. Kérdezgettek hogy együtt vagyok-e még Luke-al, hogy ő most hol van. Alig tudtam haladni, Calum megfogta a kezemet és húzott a tömegen keresztül. Akkor elkezdték kérdezgetni, hogy szakítottam-e Luke-al és most Calum-mal járok-e, csak azért mert megfogtam a kezét. Komolyan mondom, az emberek néha annyi sületlenséget találnak ki. Calum az egyik legjobb barátom, ne már, hogy nem foghatja meg a kezemet.

Hátra nézett rám, én meg ejtettem egy mosolyt, hogy lássa, minden rendben van. Közben nem. A vakuktól alig láttam valamit, sőt, egyszer majdnem el is estem. Kaptak már el paparazzók, de hogy ennyi egyszerre. Ilyenre még nem volt példa. Aztán lassan a kocsihoz értünk, kinyitottam és megkönnyebbülten beültem az ülésbe.

-Hú, ez meleg volt.-mondtam nevetve. Becsuktam a szememet és még akkor is kis csillanó fényeket láttam.

-Ez semmi.-ő is nevetett.

-De élveztem.

-Menjünk innen, mielőtt idejönnek fotózgatni és nem tudunk majd elindulni.-bólintottam egyet és beindítottam a motort. Kihajtottam a parkolóból egyenesen fel az autópályára.

-Na, még vagy egy fél óra hazáig. Szerinted alszik Luke, vagy megvár?

-Nem tudom. Ha tényleg azért nem jött, mert fáradt, akkor alszik.

-Indítok valami zenét.-bekapcsoltam a rádiót és régi Britney Spears, 1D, The Wanted dalok mentek.-Jó volt a buli, nem?

-De, csak legközelebb, ha jövünk, akkor taxival megyünk haza, hogy ihass.

-Nem akartam inni. Csak egy kicsit kizökkenni a mindennapi életből.

-Azért örültem volna, ha iszol egy kicsit.

-De a bulizás nem arról szól, hogy iszol. Láttad, hogy milyen jól éreztem magam alkohol nélkül is.

-Oké, nem vitatkozok. Viszont az eléggé érdekes volt, hogy azt hitték a paparazzók, járunk, csak azért, mert megfogtam a kezed.

-Igen, ezen én is elgondolkodtam, eléggé érdekes volt. De nem baj, hagy higyjék. Csak nevetek rajtuk. Viszont azon is jót nevettem, ahogy az a kis szöszi, műszájú csaj próbált rádnyomulni.

-Jaj, hagyjál vele, alig tudtam lekoptatni.-nevetett.-Nem szeretem a mű nőket.

-Amúgy...csak egy kérdés.-az alsó ajkamba haraptam.-Neked bejön Angie?

-Angie?-visszakérdezett.-Nem rossz csaj, de neki van barátja. Meg amúgy is barát barátjával nem jönnék össze.

-Na, Calum.-nevettem.

-Mondtam, hogy jó csaj. Ennyi nem elég?-kérdezte zavarban.

-De, tökéletesen.

-Jó, de akkor ígérd meg, hogy nem mondod el neki.

-Megígérem.-mosolyogtam. Pár percig csendben ültünk egymás mellett, amikor beindult Katy Perry Unconditionally című dala. Hangosan elkezdtük énekelni és össze, vissza nevettünk, meg Calum átírta a dalt, hülyeségeket énekelt. Jobb barátot nem is akarhatnék nála.

***Luke szemszöge***

Fogalmam sincsen, hogy hány óra lehet, de a telefon csörgésére keltem fel. Meg se néztem ki az, csak automatikusan kinyomtam. Egy pár perc múlva újra megcsörrent. Dünnyögtem párat és felvettem a telefont.
-Igen.-szóltam bele olyan halkan, amennyire csak tudtam.
-Jó estét, Luke Hemmings-et keresem.-szólt bele egy lány hangú nő.
-Én vagyok az. Ki beszél?
-Dr. Emilya vagyok. Azért hívom, mert tudatni szeretném magával, hogy a barátjai ma hajnalban autóbalesetet szenvedtek.