31. rész

(a kép forrása: weheartit)

-Tudod hol akarlak megcsókolni?-kérdezte Hope, miközben megpuszilta az arcomat.

-A számon?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem...
-A nyakamon?
-Nem...
-Az arcomon?
-Nem...
-Khmm...-rá néztem érdekesen.
-Nem...-nevetett.
-Akkor mégis hol?
-A templomban a család előtt, amikor mind a ketten kimondjuk az igen-t.
-Ohh...-éreztem, ahogyan elpirulok.
-Perverz vagy, mondtam már?
-Igen, de ugye nem csak a templomban akarsz megcsókolni hanem most is?
-Háááát...-huncut pillantást vetett rám.
-Na, akkor most megkérem a kezed és szaladhatunk is a templomba.-felálltam az ágyról és az ölembe kaptam és kiszaladtam vele a nappaliba.
-Luke! Tegyél le!-kiabálta sikítozva.
-Ha leteszlek, megcsókolsz?-kérdeztem nevetve.
-Akár ezerszer is!-kiabálta.

-Luke?-nyitott be a szobába Ashton.-Mennünk kellene. Tudod, Joy-ékhoz meg Allen-éknek is el kellene mondani.
-Egy percet még.-néztem rá szomorúan. Bólintott egyet és visszacsukta az ajtót. Ránéztem Hope-ra és sóhajtottam egyet.-Nagyon szeretlek.-mondtam halkan és megszorítottam a kezét. Lassan felálltam az ágyról és kimentem a szobából. Megvakartam a fejemet és Ashton-re néztem.
-Jól vagy?
-Fogjuk rá.-vállat vontam. Ashton megint csak bólogatott.
-Figyelj nekem fel kell hívnom Bryana-t, addig kimehetünk szellőzni, ha akarod.
-Az jó lenne.-vágtam rá. Ash elővette a telefonját és elindultunk ki a kórházból.
-Szia Bryana.-mondta halkan.-Ugye nem keltettelek fel? Ó bocsi, nem akartalak, igazából csak annyit akartam mondani, hogy egy pár nappal később megyek, mert történt egy baleset.-pár másodperces szünet után újra megszólalt.-Calum és Hope autóbalesetet szenvedtek és most itt akarok lenni velük egy kicsit, ugye megérted? Aha, aha.-rám nézett és elmosolyodott.-Én is nagyon szeretlek kicsim. Rendben átadom neki. Szia.
-Nem kellett volna.-mondtam mérgesen.
-Mit?-kérdezte.
-Itt maradnod. Mehettél volna nyugodtan Bryana-hoz.-mondtam és leintettem egy taxit.
-Nem, Bryana is benne volt, hogy maradjak még addig, ameddig kell, és azt üzeni, hogy jobbulást nektek.-beszálltunk a taxiba, ami elvitt minket Joy-hoz. Fizettem a taxisnak és mire észhez kaptam, Ash már a lakásban volt.
-Köszi, hogy megvártál.-mondtam lihegve.-Szia Mali.-integettem.
-Szia Luke, jó látni titeket. Calum nincsen még itthon, tegnap bulizni ment.
-Igen, azt tudjuk, hogy bulizni volt, de ide tudod hívni Joy-t egy kicsit?
-Persze.-mondta mosolyogva.-Anya gyere egy picit.
-Megyek egy fél perc.-kiabált vissza Joy.
-Addig üljetek le. Kértek valamit inni? Kávét, kóla, víz, valami?-kérdezte Mali miközben leültünk az asztalhoz.
-Egy pohár vizet elfogadok.-mondta Ashton.
-Azt én is.
-Itt vagyok, mondhatod Mali.-jött le a lépcsőn Joy.-Ó, sziasztok. Nem is hallottam, hogy jött valaki.
-Szia.-köszöntünk egyszerre Ashton-el.
-Luke és Ashton mondani akar neked valamit.-mondta Mali.
-És mi az?
-Ülj le.-mondta Ashton.-Te is Mali.
-Ne vicceljetek, mondjátok most már.
-Előbb üljetek le.-mondtam komolyan. Joy és Mali összenéztek és leültek egy-egy székre.-Szóval, tegnap este Hope és Calum elmentek bulizni és hajnalba hívtak engem egy kórházból, hogy azonnal menjek be, mert balesetük volt.-miután kimondtam egy pár másodperces csend következett.
-Ugye csak viccelsz?-kérdezte Mali.
-Nem, nem viccelek!-mondtam teljesen komolyan.-Most jöttünk a kórházból, hajnali 3 óta ott vagyok.
-Calum fel akart hívni titeket, de elromlott a telefonja és mondtam neki akkor, hogy eljövünk ide és elmondjuk, hogy mi történt.
-De ugye jól vannak? Mármint, hogyha beszéltél Calum-mel, akkor ugye jól van?
-Ő jól van, csak vágások, varrások vannak az arcán, a bal keze megzúzódott és egy kis agyrázkódást kapott, viszont Hope még mindig nem kelt fel. Nagyon aggódunk miatta.
-Meg tudnád adni a kórház címét?-kérdezte Joy könnyes szemekkel.
-Persze.-mondtam halkan. Mali elém tett egy kis papírcetlit és egy tollat. Elkezdtem leírni a kórház címét, de a végét alig tudtam befejezni, mert a könnyes szememtől szinte nem láttam semmit.
-Majd hívlak még.-mondta Mali Ashton-nek.
-Az jó lesz.-bólogattak.-Gyere Luke menjünk, mert még Allen-nek és Beatrice-nek és el kell mondanunk.
-Rendben.-felálltunk az asztaltól, elköszöntünk és elindultunk haza gyalog. Egyre csak Hope jár a fejemben, nem tudok másra gondolni, az orromban az ő illatát érzem, a karomon az ő érintését. Nem tudom mi történt velem, elég fura érzés.
-Allen! Beatrice!-kiabáltam be a lakásba.
-Szia Luke, te mikor mentél el?-kérdezte Beatrice.
-Elég korán. Allen itthon van?
-Igen, valamit a garázsban kutat.-mondta mosolyogva.-Szia Ashton.
-Szia.-köszönt Ash szégyenlősen. Gyorsan bementem a garázsba és kihívtam Allen-t onnan. Persze nem értette, hogy miért vagyok ideges és miért akarom, hogy azonnal kijöjjön és beszéljünk.
Mindannyian leültünk a kanapéra és bár nem akartam, de elsírtam magam.
-Baj van?-kérdezte Beatrice.
-Ashton elmondod kérlek?-kérdeztem halkan.
-Persze.-válaszolta olyan halkan, amennyire én.-Szóval, Hope-nak és Calum-nak autóbalesete volt.-felnéztem és láttam, ahogyan Beatrice a száját fogja.-Calum jól van, viszont Hope már nem annyira.
-De ugye jól lesz?-kérdezte Bea. Se Ashton, se én nem mondtunk semmit, csak hallgattunk.-Ugye? Ugye jól lesz?-kérdezte újra sírva.
-Valamikor majd igen.-mondta Ashton.-Luke-ot hívták a kórházból hajnali 3 fele és azóta még mindig nem kelt fel. Az orvosa azt mondta, hogy erős ütés érte a fejét, de fel fog kelni nemsokára. Azt mondta, hogy majd hívja Luke-ot.
-És eddig nem is szóltál nekünk?-kérdezte idegesen Allen.-Miért nem?-kiabálta. Még jobban elkezdtem sírni.
-Allen, nyugodj meg.-mondta Beatrice.
-Hogy nyugodhatnék meg, amikor a húgom a kórházban van és lehet, hogy komoly gondjai vannak?-kiabálta.
-Jó kezekben van, orvosok között, semmi baja nem eshet már ott.-próbálta nyugtatni Bea.
-Tudod hányan haltak már meg orvosok kezei között?
-De Hope nem fog.-mondtam hangosan.-Egyáltalán érdekli valakit, hogy én mit érzek? Ő az első nő az életemben, akit szerettem, az első akinek igazán megnyíltam és most itt van ez a baleset és lehet, hogy elveszítem, fel tudjátok fogni, hogy én mit érzek?

***

-Nyugodj meg Luke.-mondta Beatrice, miközben a hátamat simogatta. Az ágyunkon fekszek és a fejemet a párnába nyomva sírok. -Minden rendben lesz.

-Bea, irány a kórház!-mondta Allen idegesen.

-Lenyugodhatnál Allen, nézz már rá Luke-ra! Teljesen kivan!-kiabálta.

-Egyszer, csak egyszer az én oldalamra állhatnál!

-Nem állok senki oldalán! Hope a húgod, viszont Luke-nak meg a barátnője! A családom vagytok mindketten, mégis...mégis hogy fordult meg a fejedben, hogy valakinek is az oldalára álljak!?-kiabálta Bea.

-Öltözz!

-Nem megyek sehova, amíg le nem nyugodtál!

-Akkor sziasztok!-üvöltötte Allen és egy pár másodperccel később hatalmasat csapódott a bejárati ajtó. Aztán éreztem, hogy Bea visszaül mellém és megint elkezd simogatni.

-Nézz rám Luke, kérlek.-mondta halkan. Én megfordultam és belenéztem a könnyes szemébe.-Megértem, ha most nem akarsz velem beszélni, de ha akármi van elmondhatod nekem.-én csak bólogattam és szólásra nyitottam a számat. De inkább visszacsuktam.-Hívjam vissza Ashton-t?

-Nem kell.-mondtam halkan.